Kilencedik nap

Hetedik, nyolcadik, kilencedik nap kipipálva. Az utolsó bejegyzés után lett néhány nap szünet, és már-már megkisértett a gondolat, hogy adjam fel, de a lényeg nem az, hogy tökéletesen csináljam, s ha kimarad egy-egy nap, akkor vádoljam magamat, hanem az, hogy tudjam, hogy mi a célom, és amint lehet, visszatérjek a folytatáshoz. Mert mindig lesznek kivételes napok, pláne ha az embernek kisgyermeke van. Most például az történt, hogy egy nap megszünt az internetünk, második nap ha jól emlékszem csak egyszerűen nem voltam képes időt szakitani a tornára, utána pedig vendégeim jöttek hétvégére. Alig 50 négyzeméteren pedig nehéz lenne fizikailag is kivitelezni az ugrabugrálást, a többi aspektusról nem is beszélve.
Nos, akkor jöjjön ez a bizonyos video, amivel küzdök:
http://www.youtube.com/watch?v=1Pc-NizMgg8

És egy motiváló kép, lévén, hogy már az út egyharmadát majdnem megtettem: